Samuel Beckett: Az utolsó tekercs
„Az asztalnál, a nézőtérrel szemben, azaz a fiókok mögött, fonnyadt vénember ül: Krapp. […] Arca sápadt. Orra rezes. Szürke haja borzas. Borotválatlan. Hangja sajátságos, rekedt hang.” Így jellemzi figuráját Beckett Az utolsó tekercs című műve elején. A tekercsek régi magnószalagok, melyeken Krapp az elmúlt évtizedekben aktuális gondolatait, érzéseit örökítette meg. A férfi ezeket a tekercseket hallgatva monologizál – egy utolsó szalagra rögzíti gondolatait fiatalkori önmagáról. A néző előtt egy dialógus bontakozik ki múlt és jelen, egy ember fiatal, reményekkel teli és vénülő, tapasztalatokkal terhelt énje között, vágyakról, szerelemről, elmúlásról.
A monodrámát Babarczy László rendezi, Lukáts Andorral Krapp szerepében.
