Amikor aztán beleszeret egy, a fiával csaknem egykorú fiatalemberbe, majd viszonyt is kezd vele, rádöbben, milyen fájdalmasak tudnak lenni az igazi érzelmek: a szenvedés, a féltékenység, a düh, a megalázottság, a bosszúvágy. Maugham férfi létére nagyon jól ábrázolta a női lélek kuszaságát, kiszámíthatatlanságát, megannyi furcsa rezdülését. Esze ágában sincs idealizálni a Nőt. Sőt, talán úgy is tekinthetünk művére, mint "leleplező" alkotásra.
Szerb Antal fordításának alapján
színpadra alkalmazta: Verebes István
Díszlettervező: É. KISS PIROSKA
Jelmeztervező: BÁNKI RÓZA
Rendezőasszisztens: FRIGYESI TÜNDE
Díszlet kivitelezés: MAJOR ATTILA, CZINKA GÁBOR
Kellék: BÍRÓ TAMÁS
Fény: LÉNÁRT GÁBOR
Szcenika: RIDZI GÁBOR
Játékmester: CSEKE PÉTER
Művészeti vezető: KARINTHY MÁRTON