A Színház korábbi igazgatója, Schwajda György komédiájában sötét képet
festett a magyar családok helyzetéről – és úgy tűnik, ez az egykori
diagnózis ma is helytálló. A nemrégiben elhunyt író emlékére készült a
stúdióelőadás, melyet fia, Schwajda Gergő állított színpadra. A
főszerepben most Lázár Kati, a családot uraló anya bőrébe bújva tér
vissza Kaposvárra.
Szinopszis:
A szent család korántsem szent. A furcsa körülmények között élő anya
gyakran emlegeti négy gyermekét – mindenekelőtt a legidősebb fiút, aki a
szíve csücske, a család legszebb, legokosabb, legszeretetreméltóbb
tagja. Már az anya szerint. A testvérei ezt kicsit másként látják.
A szerző úgy mesél a családon belüli ellentétekről, hogy nevetés közben
elgondolkodtat, és megvárja, míg lefagy arcunkról a mosoly. A család
vajon azt jelenti, hogy automatikusan szeretjük egymást? A család
szeretetet feltételez, összetartást jelöl, megértést és bizalmat kíván. A
nagy könyv szerint. Az életben azonban nem lehet mindenkit egyformán
szeretni. A szálak összekuszálódnak, a valóság feltáratlan, a család
összetarthatatlan. Mindenkinek igaza van és mindenki igazságtalan. És a
káosz tetején az anya csücsül.