Igen: tereink, azok nagyon fontosak. „Nem semmik”: egymás szemébe nézünk s hirtelen nyilvánvalóvá lesz ott minden, érzékelhető válik a közelség és a távolság. Csak a térben tükröződhet igazán arcunk, vonalaiban látható életünk sziluettje. Mikor pedig mozgásba lendülünk, a tér is hullámzásba kezd velünk.
Miért is?
Tábor Béla válaszol rá:
„Orientáció, mértékegység keresése: annak a térnek a keresése, amely feloldja egzisztenciánk szorongató zsúfoltságát, a támadó valóságot mérhetővé teheti és ezzel kivédhetővé minden kicsinyes elemnek azt a hipnózisát, hogy ő az abszolút mérték, amelynek
alá kell vetnünk magunkat!”
Amit pedig mi építünk városainkban, azt az utókor romként tapasztalja majd: tereinken diadalt ül az idő!
Alkotók, előadók: Andruskó Marcella, Góbi Rita, Mórocz Adrienn, Sütő Márton
Programozott árnyék: Csík-Kovács Zoltán, Hajdu Gáspár, Papp Gábor
Koncepció: Góbi Rita Társulat és a Sétaműhely
Kreatív producer: Bakk Ágnes
Partnerek: Budapest Bábszínház
